most is, mindig... mégse nem.
Fapinádnak mocskos kérge,
helló, szia, ég veled !
Gyaluld ződre, gyaluld kékre!
Vágd ki, dobd ki a szemétre!
Faragj egyet, faragj hármat!
Eladom ért' a hazámat.
Asztaloshoz álltá kedves?
 |
| Jiri Ruzek http://www.jiriruzek.net/ |
ágyékodnak kérges fája!
Jaj, a szívem , mintha fájna!
Mérges méreg mintha lesne,
Tízlábu a transzcendense:
Nekem méreg, féreg-bánat,
Vava fába csiszolt állat.
Gyere kedves, gyere újra,
marjunk díszet a zsaluba!
Csapjunk zsalut ablakunkra!
Sarokba van már a furka,
agyonütlek vele hogyha,
nem lesz tiszta most a konyha,
hogyha késő, hogyha kora,
Utoljára lesz vacsora!
Gyere üssed, gyere vágjad,
Szegezd bele minden vágyad!
Ahogy a lárva foszló dögbe,
Készen lesz majd derékszögbe.
Készen lesz majd, kész lesz hamar...
Beleütnéd már a vasad,
bőrbe, bele a deszkába...
Óh, de sötét, édes, kába,
mocskos, kérges, velős érzés.
Vérzés ez és ahogy élsz és
ahogy szuszogsz, ahogy érzel,
ösztönös már ez a kényszer.
Gyere öljünk, gyere haljunk!
Kéjes hörgést gyere halljunk!
Persze, persze gyaluforgács,
Rajtam bilincs, nálad korbács...
Szegezd oda, csiszold, gyaluld,
karmolj, harapj, nyálazz, vadulj!
Fűrészporbol vétettünk, tudom.
Ezt már ígyis-úgyis unom.
Ha elkajszul ugyan mér' baj?
Jöhet kankó, jöhet vérbaj,
jöhet halál, úgyis fürkész,
jöhet fejsze, jöhet fűrész!
