 |
| Chris Peterson - Unexpected News |
Folytatódik tovább az építkezés. Én nem bánnám azt se ha történne valami aktuális rossz, mert akkor legalább felocsudnék ebből a lusta melankóliából. Persze írom ezt a webnaplót is de a legkíváncsibb magamra mégis csak én maradtam. A versek, a megtévesztések, a csapdák, a logikátlannak tűnő sorok becsapódnak a homokba. Majd csak felrobbannak valamikor. Rosszabb ez az egész mint Líbia, persze csak valami marhára átvitt értelembe. Jó lenne betörni nekem is tiszta szívvel mint József Attilának, csak az a baj, hogy se tiszta szív, se erintetlen hely nem akad ahova érdemes lenne.
Várom, hogy keresztre feszítsenek, a verslábaimat odaszegezzék a kereszt aljához, a rímeimet kigúnyolják, a kezeimet meg szabadon hagyják, hogy azzal hadonászva tartsam az egyensúlyt. Elképzeltétek ugye? Ez aztán a vicces lírai én! Majd csak eljön ennek is az ideje. Na de lássuk uraim hol a bölcsesség? Talán abban, hogy „Kívánom, hogy a kúrvám legyen más”? Igen, talán. Olvasva ezt, jobb ha megjegyeztek egy fontos dolgot. A kívánkozó bölcsesség már nem itt lakik. Megöltem rég azt a piros almát egy nyolc és fél kilós szerelmesversel.
