Elbujám

A hátramaradt hátszelem

Csak a hátát mutatja.

Folyton folyvást folytogató.

Magamat rabolta el

Nagyon messze a multba.

A szörnyeteg van bennem:

Csókraváró hallott tetem.

Tetetem magamat hogy élek

Ott, ahol senki sem élhet.

A szemem sarka, a lila hát...

Nézve érzem illatát

Ahol látok, ahol élek...

Nem tudom a képregények

Hova visznek, hova hátra

-Alabástromos halálba-

Ahol látlak magam-téged,

Behódolok őfelséged

Előtt, mellett, megint mögött.

Nem birom már ezt a rögöt.

Földnek kerek, gyilkos hátán

Látván gyilkos földet, kereken

Kering kerek fejem körül a látvány.

Persze örűl. Mintha látnám

Gyilkolómnak gyilkos hátát.

Elbujdosok. Nem talál rám.

A torinói összeomlás

Meg a  katonás

Ne add fel imázs

Képembe hadonász.

Menedékem bőröd,

Gondolt csupasz hátad,

Álmodva én,

Az inteligens állat

Elbujok, hazudva

A hátrahagyott

multba hol a dudva

Nekem sárga virág.