Attilánk fájára a kávéházi szegleten
És én a majom,
mi maradt utána: Fájdalom
Én is ide születtem
Homlokom golgota,
Mint Jézus nyomodba,
Levágott szemhélyakkal
Látlak mint embert galyakkal,
Morzsával és hínárral, mindegy mert
Mint Egy mindegy vagyok a tájnak.
Szeretem magamban sámánok
Nevezetlen babonáját
Érzem most is szüntelen
Kártágó és tégla, Feléd
Vetem, nevem leszek most is
Ott is ha félsz velem.
Rímtelen fattyú sorom
Kapaszkodik az életbe
Borom, majomkenyerem nem
az enyém és bárcsak
Magamé volnék újra.
Szűkölt szakaszom
Hadarom némán
Lédám akad
nekem is ha kell.
De ha létezik egyenlet és tisztás
Forrását tengeredben rejtem el.
Logikádat nem lelem
És nem reális most sem valahogy a szám,
A számok, a bináris élet,
A megoldást hiába kéred
A tökély, a lágy, a szép
A hihetetlen legyek én,
Mint majom a jegenyén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üzenet