Ma különösen szép idő volt. Napsütés és végre már nem figyelünk arra, hogy mit mond a másik. Egyszerüen csak figyeltük a napot. Ez nem csak a bevezető volt.
Most jön, hogy divatos manapság atheistának lenni. Én asszem nem vagyok az de sok külömséget nem látok. Ha nem volna szó vallásról, hitről stb. azt hiszem nem is látszana a külömbség hogy ki atheista ki nem. Nagyjából. Na itt az a pont amikor már mindenkinek megvan a salyát vélemenye de nem ez a fontos. A lényeg, hogy ma templomba voltam. Jó volt. Persze valahogy ügyelnem kell, nehogy elkapjon a gépszijj mint Nietzschet. Hálisten Bukarestbe nem igen vannak lovak de hogy kurvára vernék őket az is biztos. Parkba voltam. Shaormát ettem a „krizás” büféből. Sakkoztam egy csövessel a sakkozó részlegen. Megvert. Olvastam egy amerikai regényt, ami folyton lelövi a poént. Felidegesített. Ahogy hazafelé tartok, élvezem a napsugarakat, ahogy egyszerre szeret minden embert ebben városban. Tudom hogy minden próza rengeteget ugat a napról meg a tavaszról, de mivel ilyen lóbaszó hideg volt ezidáig, muszáj volt megírnom ezt az élményt. Egy másik csöves ugy aludt a parkban, hogy lehuzta mindkét felemás cipőjét. Olyan szabad volt és olyan atraktív. Egy holdkoros festett nő hörgő, értelmetlen, homofób ordibálását a városlakok jókedvel fogadták, kacagtak rajta persze miután kikerűlték. Hazafele izmaimat edzettem, a vibe rádio meg az idegszálaimat. Ma tényleg gyönyörű idő volt. A kutyaszart is mind rendre felszárította a nap, igy már nem érezni a szagot. Egyszer azok is ujra megáznak, ujra megszáradnak, ujra megáznak, majd ujra megszáradnak, majd elporladnak. Életszerü minden. Hazaérkezve meg itt ülök a mesébe illő romantikus gondolataimmal, blogot gépelek, várom, hogy kikívánkozzon valami tőlem elvárható bölcsesség vagy valami. Bármi ... Semmi. Megnézem a facebookomat. Semmi. Itt vagyok egy helyen és semmi. A szoba elmúlt. A zaj, a rend, az őrizgetett biztosnak hitt jövőbeli vizióm elmult. Nehezen ismerek magamra de legalább megvolt a találkozás. Építem magam. Veszélyes munka. Nem akarom, hogy hiányozzon belőlem semmi. Higgyétek el, nem ismernék magamra egy újabb találkozásnál. Úgy érzem nem vónék jó istennek se jóistennek. Ma biztos nem. Nem látom a jót se a rosszat. Akárhogy is építkezem hiányzik az Áldozat. Nem is merem gondolni mennyire hiányzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üzenet