2013. április 9., kedd

Akit Louis Alfredo Garavito szeretett

Gyermek vagyok.
Pusztulásom igazságtalanul
vetődik írásba.
Sírt ásva
Meggyőződésem,

http://www.scoaladecinema.ro/2012/01/sin-city/


ahogy a földet vésem,
hogy szándék
nélküli tett volt a halálom
és ha álom
az is csak életem óvása,
ódi mása
jövőmnek a túlvilágon.

Gyermek vagyok
és vajon,
ha még szeretem
az ízt a vajon
kora-kényszer fakadásom,
odaadásom
a fagyban és
bibém  sokat késve meddőn-
meleg bántásban
milyen magvat teremt?

Gyermek vagyok
és azon töprengek,
hogy ereboszi románcom,
ahol ráncom
sincsen,
minket-téged hova vezet.

Boldog lelki szegény szeretőm,
szegénysége vitathatatlan
és a katlan
sem jöhet szóba.
Ha nem is a forró pokolba,
sem a hideg hóba
és hogy ne is dőljön
minden romba

akkor mond kérlek hova?
Hova a .... !?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Üzenet