Kérdezted és mondtam
lírailag holtan,
hogy az egész csak folyamat.
Kérdezted és tudtam,
hogy amit hazudtam
csak "fogamért fogamat".
Maslowi csúcsokon
- hiába nincs okom -
Ruzsos az ingem.
A kesztyűs ujjakon
csók bújkál vakon.
Benne van minden.
Ha agyamat te lakod,
a finom alakod
mozdul a térben
akár a szavakon,
fírkás falakon
részletek egészben.
Negyven fokos lázat
semmilyen alázat
nem gyógyít, nem hagyom,
mert ha ruhánk a levegő,
remegve szerető
hangodat meghallom.
Tenyeredet látván,
tudatomnak hátán
simogatnak szavai,
Astrocytákba zárván
nem lesznek árván
égető hamvai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üzenet